Kosár
0
0 Ft
Focilabda. A kezdetek
2019.05.29
A labdarúgás és ezzel együtt a focilabda történetét - ki-ki vérmérséklete és fantáziája szerint - visszavezethetjük akár a dél amerikai indiánokig vagy az ó-kori kínaiakig. Feljegyzések szerint i.e 2500 körül már játszottak labdajátékokat Kínában és Egyiptomban is. Ezek a labdák még állatbőrökből, állati hólyagból vagy parafából készültek. A gumiból készült labdák a 16. század (Amerika felfedezése) után jelentek meg Európában.
Ázsia:
A legősibb feljegyzések szerint már i.e. 2000 környékén Kínában Huang-Ti császár a gyalogos katonák kiképzéséhez használt, (de a köznép sorában is népszerű volt) egy labdajátékot ahol a játékosok a tenyerükön kívül minden testrészüket használhatták a játékszer "kapuba" juttatásához. Maga a játékszer nyolc bőrdarabból összevarrt, tollakkal és állati szőrrel kitömött gömb volt.
Nem sokkal később japánban is felbukkan egy labdajáték, amit kezdetben csak a főnemesek, majd idővel a minisztériumi hivatalnokok játszottak. A játék lényege, hogy 4-6 játékos minél tovább tartsa a levegőben a lábával a játékszert.
Közép és Dél-Amerika:
Az indián törzsek között több változata is elterjedt egy labdajátéknak, aminek a lényege (a legismertebb verzió szerint), hogy a csapatok egy tömör gumigolyót a csípőjük segítségével juttassák át egy kőkörön (kapun)!
A dél-amerikai Guarani indiánok egyenesen azt állítják, hogy Ök. találták fel a focit (legalábbis annak elődjét) nem pedig az angolok. Spanyol misszionárius feljegyzések szerint az 1600-as években már rendkívül népszerű játéknak számított az indián törzsek között a "manga ñembosarái", aminek lényege, hogy a kaucsukból készült gumigömb (labda) soha ne álljon meg, mindig pattogjon.
Európa:
Görögök és Rómaiak:
Talán közelebb áll a valósághoz (bár lehet, hogy ez csak az én véleményem) ha a foci ősének az ó-görög "Harpastron" nevű játékot tekintjük. Sokat nem tudunk erről a játékról, de az biztos, hogy i.e. 146-ban Hellász leigázása után a római légiósok között felbukkant a "Harpastum" nevű labdajáték. A labda mérete 24 cm. volt (egyes források szerint kislabda játéknak is hívták), bőrből varrták és állati szőrrel tömték ki. Maga a játék itt is elsősorban a katonák kiképzését és az állóképesség javítását szolgálta. A római birodalom terjeszkedésével a katonák magukkal vitték a játékot a meghódított európai területekre.
Középkor:
Angliában és Franciaországban a XIV. századig sokfelé játszották a "határlabdázás" és a "tömeg -footbal " nevű játékot. Egyes feljegyzések szerint volt, hogy egy falu teljes lakossága részt vett ezekben a játékokban, aminek (pogány hagyományokra visszavezethető) rontás űző jelentése is lehetett. A játékot - rendkívüli durvasága miatt - ördögi mulatságnak is nevezték, ami miatt 1314-ben Angliában, majd 1320-ban Franciaországban is betiltották és a játékosokat börtönbüntetéssel fenyegették.
A XIV. század elején jelent meg Firenzében a "Calcio" nevű labdajáték, amit már körülzárt városi pályán játszottak a 27 főből álló csapatok. A játék célja, hogy a labdát az ellenfél várát jelképező sátorba kellet berúgni!